2011. jan. 29.
14. nap
Tyűű, nem nagyon tudtam aludni megint, max öt órát. Hiába a sűrű szövés, ha véletlenül a cipzár tövét álmomban meglöktem és kinyílt 2 mm-re, már arra ébredtem, hogy agyon csípett a „sátoron” belül vagy 20 szúnyog, igen agresszívek. Nem adják fel, eszméletlen harciasak. A hálón cm-enként kívülről minimum csüngött egy. Ezt tetézte, hogy reggel fél hétkor ismét a „változás szele” ugrasztott ki az ágyból. Persze, én hülye, este elfelejtettem bevenni a gyogyit. Többet nem fordul elő! J
Ma sokáig itthon voltam, majd mostam egy órán keresztül, az úton mindenemet felhasználtam. Most végre újra tiszta ruháim vannak. Vödörben, áztatás, majd mosás, ahogy régen szokás volt. A szobámban kihúztam egy szárítókötelet. Egyik vége egy falból kiálló vezetékhez van rögzítve, a másik az ablak egyik oldalához. Ez itt Afrika (TIA)...
Elmentünk ma a bazárba, ami kicsit sok volt nekem, jobban tapadnak a portékáikat árulók, mint Thaiföldön. Hiába mondasz hatszor „nem”-et, akkor is ott áll. Mindenki szinte ott él, ott készíti az árut, ott eszik és teszi ki ami benne van...
Utána az egész AHU-csoport az Appalosa nevű helyen vacsizott. Elég abszurd az egész. Belépsz a koszból és feketéktől hemzsegő utcáról és egy kulturált, nyugati típusú helyen találod magad. A helyi pincérek cowboy kalapban fogadnak, hiszen ez egy amerikai-indián típusú étterem. Drága és kis adagok vannak, ellenben két libanoni a főnök (ők itt elég magasan vezető maffiózók), s ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, a bár mögött és előtt vagy 8 orosz, ukrán konzumhölgy. Ez odabasz! Az egy dolog, hogy London tele volt velük, nyilvánvaló, hogy Nyugat-Európa minden része, de hogy Mali?! Mindegy. Ettünk, majd végre nethez és egy pár rég várt szóhoz jutottam otthonról, mert volt netjük is, ami itt luxus.
No comments:
Post a Comment