Út Afrikába - 8. nap

2011. jan. 23.
8. nap

Csabával utazom ma a teherautóban. Kicsit zötykölődősebb, de jobb a kilátás. Az út most elég egyhangú, sík. Két dolog visz izgalmat a monoton haladásba: az ellenőrző pontok és az úton, út mentén vonuló tevék. Rendszeresen tábla figyelmeztet rá, mégis szokatlan csak úgy a sivatagban tevecsordákat látni.

Csabától közben hallom a jó kis kamionos sztorikat, például hogy Barcelonából viszi a sót Salzburgba... Puff! Ne is gondoljátok tovább! Hova jutott ez a világ...

Ááá! Most szálltam vissza a kocsiba, miután a tevék közé besétálva egy csomó képet készítettem. Mindenki evett-ivott, mikor kiszúrtam, hogy 100-200 méterre halad egy csapat. Gyorsan odamentem közéjük. Sajnos pár méternél jobban nem engedték megközelíteni magukat, de így is fantasztikus volt. Több kölök is sétikált ide-oda kis rikító, kékes szemével. Elbűvölőek.

Dakhla előtt, mely egy félsziget, hatalmas területen egy öböl szerű képződmény található. Mindenhol sivatag, végeláthatatlan sík terület hegyekkel, dombokkal övezve. Itt egy részére betalál az óceán vize. Mintha a Csillagok háborújában vagy a Marson lennénk. A víz max fél méter, a szél mindig erős, így itt található a világ legnagyobb és legtökéletesebb kite-surf-ös területe. Rengeteg külföldi táborozik a szélén lakókocsikkal, sátrakkal, mert infrastruktúra a közelben nem található. Ez mégsem gátolja meg a világ minden tájáról érkezőket, hogy a legtökéletesebb helyszínen hódoljanak sportszerelmüknek.

Délután korán megérkeztünk Dakhlába, ahol következő nap el kell intézni a kamionoknak a vámolást. Szokás szerint Katinkával, Józsival és Csabával már mentünk is bóklászni a városba. Füge, datolya, olajbogyó, paprika, csípős paprika, uborka, narancs... Nagyjából ilyesmiket vettünk. Utána pedig ettünk egy levest, melynek neve Hariri. Csicseriborsóból készül és fini. Ezután négy adag sült halat toltunk még magunkba. Ezt pikáns paradicsomos szósszal és citrommal adják. Kicsi adagnak tűnik, de ez a nem tudom milyen hal olyan ízletes és laktató, hogy bizony nem is tudtuk mindet megenni. Ez a nap is elment... :)

Persze még mindig az lenne az igazi, ha azzal élném át ezeket, akit szeretek. Mert hatalmas élmények, elraktározhatók is bár odabenn, jó lenne egyszer felidézni, ahogy hallom ezt a Kádáréknál is nap mint nap... „Papa, emlékszel, amikor múltkor is a sivatagban aludtunk?”