2011. jan. 20.
5. nap
8.15-kor keltünk, nagyzuhanyzások hada várt minket a puha ágy után. Nem akaródzik kikelni, de azért a szűk kis nyithatatlan ablakon kinézve látszik, hogy süt a nap. Gyerünk reggelizni!
Ránotta, kolbászka, zöldségek, gyümölcsök, péksütik, baracklé, narancslé, tea. Összepakolás, indulás. Szerencsémre AHU-vezető úrnak be kellett mennie a belvárosba egy megbeszélésre, így bevitt engem is. Jól jött, mert a srácok ismét tojtak a városra. Bár nem volt nagy szám, Casablancában is kóboroltam egyet. Eléggé ipari hangulata van, olyan mint Miskolc arab kivitelben. Vettem gyümit, meg egy-két harapni valót. Másfél órával később jöttünk is vissza a szállodához, ahonnan Zsolttal mi ketten indultunk vissza Rabatba a vízumokért. 4-re értünk oda, halott minden. Csöngetünk, kijön egy öreg fekete ember, magyaráz franciául. Mi is magyarázzuk angolul, hogy mi a helyzet, de ahogy tegnap, most is csak annyi információt kaptunk: „Tomorrow”! Ezt bizony szokni kell, itt ez egy érv és már csapódik is az ajtó. Közölhet az ember bármilyen problémát, láthatóan semmi nem lehet annál komolyabb, mint hogy zavarjuk a követségen élőket és dolgozókat. Azt ők nem fogják fel, hogy mindenkinek jobb, ha minél több embert rendeznek le minél hamarabb, s ezzel a befolyó pénzösszeg is nő.
Visszamentünk a szállóhoz Casablanca mellé és ettük, majd aludtunk egy nagyot.
No comments:
Post a Comment