Út Afrikába - 3. nap

2011. jan. 18.

Húúú! Ismét sikerült 7-kor indulni, ezúttal forró zuhany sem tudott felforrósítani a nagy utazás előtt, mivel nem volt rá lehetőség. Éjjel kétszer is felkeltem, hogy befűtsem a kocsit. Előző éjszakához képest egész jót aludtam. Ráeszméltem, hogy egész kényelmes, ha hátradöntött anyúsülésen van az alsó testrészem, a felső pedig átlóban, bal hátul.

Kb. 17.15-re értünk Gibraltárhoz a komphoz. Most itt egy parkolóban írok zárt ajtók mögött. A többiek eliramodtak, hogy beszerezzék a jegyeket. Igazából mindenki azokat kínálja körülöttünk, de biztosabb, ha mi ezt a hivatalos irodában tesszük meg.

Olyan itt mint London egy külvárosában a népséget tekintve, teljesen vegyes. Az épületek szépek, spanyol jellegűek. A gond, hogy az arab külsejűek úgy támadnak egyből, mint Thaiföldön az öltönyösök. "Gyere, parkolj itt, olcsóbb! Vegyél tőlem kompjegyet!" És így tovább... Ezért most irkálás alatt is fel-feltekintek a többi 3 autóra, itt bármi megtörténhet, nem érzem túl biztonságban magam. Persze angolul senki nem beszél.

Amúgy óriási kompok sorakoznak a kikötőben. A hőmérséklet 20 fok, az idő napos. Hihetetlen, hogy két éjszakai pihenővel idáig értünk, lassan, autóval. Megint érzem, hogy milyen kicsi a világ.

Jaaaj! 3 nap rohanás, alig alvás, most meg várni kell a kompra! Ha egy éve lennék itt, szétcseszne az ideg... Két éve még keményebb lenne a helyzet.

A napjaimat bearanyozza a Robitól kapott Nokia, mely őt Londonban szolgálta. Megkaptam erre az útra, mert ki van kódolva és ki tudja, hogy az én telóm mikor leheli ki lelkét végleg. Szóval a lényeg, hogy vagy 2 giga zene van rajta és mivel rádiót útközben csak rövid időre lehet fixen befogni, gyakran átváltok Robi-telóra. Jó zenék, élmény a vezetés velük ilyen tájakon még ha fáradt is vagyok. És említésre méltó, hogy egy feltöltéssel vagy egy napig képes szólni!

Amikor sikerült hosszabb távra (kb 20 percre) befognom egy rádióadót, megdöbbenve hallottam a gyönyörű londoni angolságot. Egy kellemes beszélgetős műsorra akadtam. Magas színvonalon folyt a műsor, betelefonálókkal. Nem is ez a lényeg, hanem! Már többször hallottam, hogy sok a brit Spanyolországban, de hogy adójuk van az éterben itt, kizárólag helyi angol hallgatókkal, elcsodálkoztam. Majd a reklámokból kiderült, hogy nagyon „itt vannak”. Jogi tanácsadás, tanfolyamok, ingatlanos iroda és számítástechnikai dolgok kizárólag angolajkúaknak. Durva! Persze később más ugyanilyen adókat is találtam... Gondolom tv-csatorna is rendelkezésükre áll. Amúgy most itt a kocsiban ülve a Radio Gibraltar is angol nyelvű és kb csak brit (BBC) hírek szól egészkor és félkor. Ez talán az utolsó jele, hogy a brit koronához tartozik e terület, de ha az ablakon kinézek, el se hiszem.

Sikerült Algeciras-ból Ceuta-ba átkompozni. Necces volt, mert a kisteherautó méreten felüli volt, de sebaj, nem volt gond, bár a magasság miatt majdnem beakadt a teteje... Irtózatosan imbolygott a hajó, pedig nem volt kicsiny. Soha nem tudtam, de az a terület ahová átérkeztünk, még Spanyolországhoz tartozik. Bizony, annak ellenére, hogy ez már Afrika! Mintha nem is történt volna kompozás. Gyönyörű, fényes, tiszta, jobb mint az északi part. 1-2 km után egy körforgalomban vettük észre, hogy a második kihajtó – mely nekünk kellett – már a határ. Óriási káosz fogadott. Számtalan autó, nyüzsgő emberáradat. Csoportokan arabok támadnak az emberre, akik „segítségüket nyújtják” az adminisztrációban. Természetesen utána mindenki tartja a markát és utána ezen összegek mind egy kézbe kerülnek. A rendőrök, határőrök küldenek egyik ablaktól a másikig, plusz pecsétek itt-ott, teljes kavalkád. Külsőre nagyon precíznek tűnnek, minden adatot rögzítenek, a papírhalmok csak gyűlnek kezünkben. A rendőrök és az ott ólálkodó „munkanélküli” marokkóiak láthatólag jól megférnek egymással az illegalitásban.

Másfél óra elteltével indulhattunk újra. Ekkor volt kb. este 10. Első alkalommal szenvedtünk mind igazán az álmosságtól. Időnként a fényszóró ívéből láttuk, hogy valaki bealudt, mert kezdett letérni az útról. Ekkor CB-n valamit szóltunk, hogy a veszélyeztetett magához térjen. Végül Rabat fölött 50 km-ig bírtuk. Ma csak 1038 km-t haladtunk, de ez főként a határon való megakadásnak tudható be.

Ismét a dzsuva benzinkút és az ahhoz tartozó mellékhelyiség illetve mosdók a higiénés igényeink kielégítői. Kb éjjel fél 2 van, reggel indulás... Befűtök rendesen, de 2-3 óra elteltével, ahogy általában, arra ébredek, hogy fázom. Beindítottam megint a kocsit, el is szundítottam. 45 perccel később hőségre kelek. Elfordítom a kulcsot és alszom tovább.