Út Afrikába - 7. nap

2011. jan. 22.
7. nap

Fél 8-kor már kocsiban ültünk. Mostantól a kamionnal együtt haladunk, sőt kettővel, így még lassabb tempóra váltunk. Ráadásul nincs több autópálya, csak hegyi kanyargós, szűk utak.

A táj ismét csodálatos. Jobbra néha-néha az óceán áll modellt. Hatalmassága és ereje már a partról is figyelmeztet. Ha közelebb jössz, megöllek! És tényleg. Ezeken a részeken meredek szakadékokkal zuhan le a part. Láthatóan a víz minden évben bőven ostoroz métereket a sivatag homokjából és az ősi harcokat egyelőre még túlélt ódon sziklákból. Oly könnyedén mardossa és tépi le darabjait az óceán, mint mikor a medve szaggatja a lazac bőrét. Tőlünk balra csak a sivatag.

A sok méter mély meredek fal tetején mégis sok ember fogja pecabotját. Nem is értem, ha egy nagyobb halat megfognak, hogy húzzák fel. Ennek ellenére ismét a semmitől akár száz km-re ki lehet szúrni a sivatag partjáról óceánba lógató horgászt. Hogy került oda? Mi a csali? Hova viszi a halat? Ezek részletkérdések.

Józsinak és Katinkának köszönhetően megálltunk egy órás lakomázásra egy útszéli „hentes”-nél. Itt a szemünk elé ki voltak lógatva a húsok. Főként birka, kecske. Néhol a megnyúzott és lábánál felakasztott állat fejéből még mindig csöpögött a vér, tehát elvileg friss volt. Megmutattuk miket kérünk, már vágták is és került a grillre. Comb, borda, nem kis darabok. Plusz kértünk salátát, olajbogyót, helyi kenyeret. Húú, ismét istenit ettem, kicsit túl sokat is.

Este Layounne-ban, a Jozefina Hotelben aludtunk. Kis pálinkázás persze volt megint. Ki tudja, nehogy a napközbeni étellel volt-e valami gond, meg amúgy is, kell a sterilizálás. Este dumáltam Csabival, aki ma csatlakozott hozzánk reggel egy teherautóval, mely adományozandó bicikliket szállít. Sokadszor teszi meg ezt az utat. Végre kaptam felvilágosítást ezzel a Nyugat-Szahara helyzettel kapcsolatban. Szóval ez egy külön ország volt, egykor spanyol gyarmat, majd pár évtizede megszállta Marokkó. Utóbbi így nem is ismeri el külön államnak. A helyiek gyűlölik őket. Ha nincs katona vagy rendőr a közelben, spanyolul is beszélnek, amúgy francia vagy arab. Szinte rendőr- illetve katonaállam, pár km-enként ellenőrző pontokkal. Sok a villongás, elvileg ezt szeretnék megelőzni. Gyakorlatilag begyűjtik adatainkat, mely célre előre lett készítve mindenkinek ún. „fish”. Sok időt spórolunk ezzel, mert alapból tartalmaz minden infót, amit ők akarnak. Persze azért annyit általában kérdeznek „gift?”, „present?”. Egy toll, önygyújtó, konzerv itt csodákra képes a hivatalos közegnél is.