Zenedoboz :P


Lájkolj minket! :)

Thursday, 20 January 2011

Út Afrikába - 2. nap















2011. jan. 17.

Reggel egy zuhi a kútnál és 7-kor újra úton. Egyre melegszik az idő és több a napfény. Már láttuk a tengert és a pálmafák száma is gyarapszik. Épp 15 fok van és már Saint Tropez-hez közeledünk 11.20-kor.

Délután 2-től a Vectrát csak én vezettem, Zsolt átült az Audiba, hogy kicsit összeforrjon vele, mivel Judit este Barcelonában maradt. Repülővel megy haza hajnalban Magyarországra, majd később újult erővel csatlakozik Marokkó tájékán. Mi 23.15-ig folytattuk utunkat 4-en négy autóval. Valencia előtt 50 km-rel álltunk meg ismét egy kútnál. Ezúttal legalább mindenki egyedül alszik egy autóban. Ez is már valami! Ismét betoltam egy negyed xanax-ot, mert biza még mindig túl kényes vagyok. Hiába éltem már pár helyen, jártam itt-ott, a kocsiban alvás mindig nehezen ment. Jól befűtöttem és írom a naplót. Lehet, hogy egyszer csak vége szakad hirtelen...

Sokat lehet ám töprengeni folyamatos lassú vezetés alatt illetve a kocsiban így este. Első körben nyilván azok vannak a fejemben, kiket ismét otthon hagytam vagy máshol. Furcsa, nem is érzem még igazán, hogy elfelé megyek megint, nem is keveset. Azt pláne nem tudom mikor hová megyek majd és mit is csinálok. Remélem, hogy szeretteim rendben lesznek nélkülem, de azért hiányolnak majd egy kicsit. Ahová tartok, nehezebb lesz elvárni egy látogatást, mint mondjuk Londonban, de bárkit szívesen fogok várni!

A másik dolog, amin ma törtem a fejem, hogy miért jön velünk két olyan autó (kisbusz és kisteherautó ráadásul), mely szinte tök üres. Ha szóltak volna, hozok ruhákat, régi játékokat stb. Arról nem is beszélve, hogy tudok olyan embert, aki jött volna és itt nem hogy hely van még, de mindent állnak is. Én is a kezembe kaptam egy kártyát, mrllyel minden alkalommal tankolok és fizetem a kapuknál az autópályadíjakat. Mit ne mondjak, elég egyszerű.

Azt azért kicsit bánom, hogy ilyen szinten sietünk és sehol sem állunk meg egy pár perces tankoláson kívül. Pedig varázslatos tájakon visz az út időnként. A történelmi "maradvány"-okat nem is említem...

Na hátradöntöm az ülést, már éjfél, kezd hatni a cucc, max 7-kor amúgy is indulunk, hogy este a kompot is elérjük Gibraltárnál.

1 comment:

Szabi said...

Bazsikám! Megnyugtatlak, hiányzol és szívesen autóznék Veled a messzeségbe, végigfotózva a kontinenseket. Most jó itthon és talán/biztos utazunk még együtt a nagyvilágban. Vigyázz magadra!