Szegény Robi ment dolgozni reggel 7-től este 7-ig. Ráadásul akár hiszitek, akár nem, Londonban ilyenkor (de több vonalon egészen 29-éig) nincs megoldva a közlekedés. Több metróvonal helyén – jó esetben – pótló buszok járnak, de ezek vagy jönnek vagy nem. Robi ezt jól meg is szívta, első nap taxiznia kellett, azóta meg simán másfél óra a bejutása, ami amúgy kb. 20 perc.
Szóval gondolhatjátok Szabival hogy sajnáltuk, mikor fél 11 tájban felkeltünk. :)
Bőséges reggeli, Bazsi féle cigi-kávé, Szabi féle hörgés-rengeteg, kis időhúzás, majd indultunk, hogy lemozogjuk a nagy kajálásokat. Elindultunk Deptford-ból (ahol a lányok laknak) a Temze mentén keleti irányba és mindent fényképeztünk, ami utunkba került. Olyasmi részeken kell keresztül sétálni, mint Kőbánya vagy Miskolc csodás ipari negyedei, de azokkal szemben mégis megvan a hangulata, főként, hogy több száz évesnél is idősebb móló, kikötő-maradék díszíti a partot. Szerencsénkre a nap tűzött, mégha hideg is volt, így ismét élveztük az élet apró örömeit. Kb. másfél óra alatt Greenwich-hez értünk. Ez még csak a városrész, nem a híres hegyen álló csillagvizsgáló. Varázslatos kis környék ez. Nem is érteni hogy kerül abba a környezetbe, ahol egymás után sorakoznak a gyárak, hajók, lerobbant vasszerkezetek. Mindez még inkább segít, hogy kis gyöngyszemként emelkedjen ki Greenwich a csúnyaságban.
Itt található a tengerészeti múzeum (National Maritime Museum), tengerészeti egyetem (The Old Royal Naval College), a Cutty Sark hajó, az elbűvölő Greenwich Park, benne a Royal Observatory-val. Utóbbi kettőről viszont a következő cikkben számolok csak be, hogy csigázzam a kedélyeket...
Apropó. A kis utcák között egy titkos katonai gyárra bukkantunk. A környékbelieket megkérdezve tudtuk meg, hogy egy különleges gépezetet készítenek egy jó ideje, melyről senki nem tudhat, de annyit rendszeresen hallanak a tudósoktól, hogy „Adam”. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy hamarosan kész Ádám 2.0! (Akinek ez nem mond semmit, olvassa el az HMS Belfast cikk utolsó bekezdését!) Utolsó képen sikerült feltűnésmentesen lekapnunk a kék kaput, melyen remélhetőleg kifér, és minden igényt kielégít majd a legújabb Ádám!
Szóval gondolhatjátok Szabival hogy sajnáltuk, mikor fél 11 tájban felkeltünk. :)
Bőséges reggeli, Bazsi féle cigi-kávé, Szabi féle hörgés-rengeteg, kis időhúzás, majd indultunk, hogy lemozogjuk a nagy kajálásokat. Elindultunk Deptford-ból (ahol a lányok laknak) a Temze mentén keleti irányba és mindent fényképeztünk, ami utunkba került. Olyasmi részeken kell keresztül sétálni, mint Kőbánya vagy Miskolc csodás ipari negyedei, de azokkal szemben mégis megvan a hangulata, főként, hogy több száz évesnél is idősebb móló, kikötő-maradék díszíti a partot. Szerencsénkre a nap tűzött, mégha hideg is volt, így ismét élveztük az élet apró örömeit. Kb. másfél óra alatt Greenwich-hez értünk. Ez még csak a városrész, nem a híres hegyen álló csillagvizsgáló. Varázslatos kis környék ez. Nem is érteni hogy kerül abba a környezetbe, ahol egymás után sorakoznak a gyárak, hajók, lerobbant vasszerkezetek. Mindez még inkább segít, hogy kis gyöngyszemként emelkedjen ki Greenwich a csúnyaságban.
Itt található a tengerészeti múzeum (National Maritime Museum), tengerészeti egyetem (The Old Royal Naval College), a Cutty Sark hajó, az elbűvölő Greenwich Park, benne a Royal Observatory-val. Utóbbi kettőről viszont a következő cikkben számolok csak be, hogy csigázzam a kedélyeket...
Apropó. A kis utcák között egy titkos katonai gyárra bukkantunk. A környékbelieket megkérdezve tudtuk meg, hogy egy különleges gépezetet készítenek egy jó ideje, melyről senki nem tudhat, de annyit rendszeresen hallanak a tudósoktól, hogy „Adam”. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy hamarosan kész Ádám 2.0! (Akinek ez nem mond semmit, olvassa el az HMS Belfast cikk utolsó bekezdését!) Utolsó képen sikerült feltűnésmentesen lekapnunk a kék kaput, melyen remélhetőleg kifér, és minden igényt kielégít majd a legújabb Ádám!
No comments:
Post a Comment