HMS Belfast

Múlt hét szombaton, mielőtt kitaláltuk volna, hogy Pete Tong buliba megyünk este, ismét a kultúra volt előtérben. A Temzén állomásozó és méltán híres HMS Belfast II. világháborús hadihajót lestük meg Szabival. Asszem úgy 10 font körül volt a beugró, de ezesetben azt mondom megérte, bár sajnos a végét kicsit kapkodva tudtuk csak átrágni, mert zártak és kikergettek minket, hiába próbáltunk mindig egy másik szinten elrejtőzni, úgy magyarosan... Ha már fizettünk, megnézzük bazeg!

Kértünk és kaptunk audioguide-ot, de annyira unalmas volt, hogy a kb 20 állomásból a negyedik után hanyagoltuk. Ahogy Szabival kizárólag ketten kezdtük el felfedezni, baromi érdekes lett a hajó. Ha nem figyelem, hogy háborúban szolgált, tiszta luxus. Óriási konyha, melyben naponta 1000 emberre sütöttek-főztek. (Szakmai szemmel meg is vitattuk, hogy itt aztán kellhetett mosogatni rendesen.) Fogorvos, sebészet, zuhanyzók, vécék, asztalosműhely... Kisbolt olyan aprósággal, melyeket bármikor megkíván egy épp lábát vesztett, megsüketült, félszemű katona: Diet Coke, Kit Kat, Heinz babkonzerv. A legtöbb termet bábukkal illusztrálták, ami azon kívül, hogy rendkívül életszerűvé tette a közeget, fantasztikus lehetőséget nyújtott Szabinak és nekem beteges fotók készítéséhez. Végre egy nagy élmény ismét és ahogy a skót mondaná: Gű veljű fo mani!

Egy problémám volt csupán. Túl meleg nem volt sehol, a sapimat ezért végig a fejemen hagytam, melynek elől shield-je is van. Ez azt eredményezte, hogy számtalan átjárónál, lépcsőnél, létránál sikerült a fejemet olyan erővel a vasszerkezethez vágni, hogy az ötödik után kicsit rosszul lettem és szédültem. Egy hete voltunk ott, de még mindig tapintható a fejbúbomon egy-két pukli. Egyszer élünk, Londonban mindennek megvan az ára!

Jaj, majd elfelejtettem, ezt főként Geri, Cz. Dani és Isu értékelné. Megtaláltuk "Ádám" prototípusát: Adam001. Ez a gigantikus öklözőgép, melynek egy óra kell, hogy a megfelelő sebességre felpörögjön és természetesen a nagyobb hatékonyság érdekében dízellel megy. Itt még nem igazán tudhatták, hogy is kényelmes a használata. Kialakításából arra mertünk következtetni, hogy a padló igen síkos lehetett vagy valamire tették az embereket, akik magukat gyertyába állították az "aktus" előtt. Kellett, hogy legyen egy ún. segítő, aki az erre vállalkozókat tologatta ebben a fura pózban Ádám alá, aki megadta mindenkinek a magáét. A képen jól látható a deréktámasz, illetve az épp leszerelt öklőzőfej helye. (Utolsó kép: Szabi támaszkodik Ádámra.)