Szabi látogatása Edinburgh-ba

Már nagyon vártam. Rettentő hosszú időnek éreztem a kintlétet és azóta nem sok ismerőssel találkoztam. Ekkor Szabi végre megérkezett Edinburgh-ba egy októberi csütörtökön pár napos látogatásra Londonból. A pár napból két hét lett, de nagyon örültünk neki, hozott egy kis vidám hangulatot túlnyomó részt unalmas, pesszimista napjaimba. Érkezésének napján elmentünk piálni. Mindenki tudja Szabi hogy bírja a piát, úgyhogy képzelhetitek milyen volt a lakást elhagyni 10 óra körül fejenként pár vodka-red bull és néhány bloody mary után. Biztos ami biztos az útra vittünk pár dobozos cider-t, mert az kellett. Szóval elértünk egy pub-ba, ahol ittunk egy-egy sört, ez már elég jó állapotot eredményezett. Megérkezett a két olasz Andrea nevű srác, és a két spanyol csaj, Vera és Iza, akikkel időnként összefutottunk. Pár pia után indultunk a Cabaret Voltaire-be (kabaré volter), ami végig a kedvenc helyem volt. Minden nap volt buli, többnyire ingyenes és keddenként olyan halálos dnb, hogy a rewind eláshatja magát otthon…
Szóval elérkeztünk a bejárat közelébe. Óriási sor volt. Ha először van ott az ember, ez ijesztően hathat, de mi tudtuk, hogy ez hipp-hopp lemegy. Beálltunk a sor végére, majd elmagyaráztuk Szabinak, hogy most kicsit koncentráljon, mert nincs olyan ember, akinek a szemébe nem néznek bele a biztonságiak és nem tesznek fel egy-két kérdést. (Itt ezt tényleg komolyan veszik és érthetően, időnként voltak gondok.) Egy ideig minden rendben volt, de hát ismeritek Szabit, főként becsípve. Persze, hogy elkezdett mindenkivel kommunikálni a sorban körülöttünk. Ez még nem is lett volna gond, csak egy előtte álló srácról kiderült, hogy angol, mire a Szabi keményen elkezdett magyarázni, hogy hát igen, ő is Londonból jött, elkezdte „szabisan” átölelni, megveregetni. Majd épp előre szóltam neki, hogy kicsit fogjon vissza, mert ez kicsit túlzás, homis, meg feltűnő és amúgy is mi jövünk a bejáratnál. Erre elkiabálta magát, hogy „FUCK YOU”, nevetett egyet, majd előre fordult és a biztonsági őr szemébe nézett tőle kb. 30 cm-re. A srác kérdés nélkül annyit mondott, hogy akkor most 20 percet várnia kell, hogy kicsit tisztuljon, talán utána beengedik. Addig persze tököm fog várni, mi bementünk. :) 25 perc után gyanús volt, hogy Szabi még mindig nincs sehol. Kimentünk körbenézni, ahol Szabi valóban látványosan rettentő részegen szinte nyavalygott, hogy nem engedik be. Alsó szemhélyát lehúzva nézett a biztonságiak szemébe és kérdezte tőlük, hogy – Most szerintetek én részeg vagyok? Nem.
Kiderült, hogy a 20 percben ő gyorsan elment még egy pub-ba és nyomott még egy sört… Szóval nem csoda. Így átmentünk egy másik bulihelyre, ahol alig voltak, Szabi egy pillanatra megkomolyodott a bejáratnál, így kicsit tudtunk együtt is partizni. Idővel gondoltuk újfent bepróbáljuk a Cabaret Voltaire-t, de a biztonságiak már messziről röhögtek a Szabin, úgyhogy nem jött össze. Épp elindultunk, hogy leintsünk egy taxit, amikor Szabi a főút mentén eltűnt. Képzeljetek el olyan vécéket, mint amik a körúton is vannak, lépcsőn kell lemenni hozzájuk. A tetejüket elég magas kapuval is zárni lehet és lépcső vezet le az illemhelyre. Hát Szabinak sikerült áthágnia egy ilyen felső kerítését, ezután lement, de a lenti bejárat is zárva volt. Kicsit feljebb jött a lépcsőn és lefelé hugyozott. Ekkor találtam meg, gondoltam mindjárt jön, csak befejezi. Pár perc után még mindig semmi, újra visszamentem. Szabi a lépcső tövében feküdt a saját és valószínűleg mások vizeletében.
Na ez még mindig semmi. Nagy nehezen hazaértünk, ahol Szabi a klotyó előtt térdelt egy ideig, gondolhatjátok miért. Aztán a nagy hörgés és szenvedő hang ismét a helyszínre vonzott. Szabi hányás közben beesett a vécé és a fal közé és be is szorult. Képzelhetitek a másnapját. :)

Szombaton érkezett Robi, akkor is csináltunk valamit, de arra én nem emlékszem. :)