A haver

A konyhai lengyel sráccal a GBK-ből tök jóban lettem. Egész csodálkoztam, hogy végre egy normális gyerek, tényleg van valami ebben a lengyel-magyar dologban. És tényleg, náluk is létezik a barátságunkról nálunk is ismert mondóka, jópofa. Szóval párszor el is mentünk piálni Roman-nal, meg néha bezöldültünk együtt, sokat dumáltunk, nagyon értelmes fiú. Pár hét meló után már úgy hülyültünk, mint Szabival szokás (tudjátok: beszólás, bemutatás, buzulás), amikor poénosan közbevetette, hogy ezt ne így mindenki előtt, mert nem akarja, hogy megtudja a barátja. Nyilván azt hittem vicc, úgyhogy kérdeztem ki a barátja. Ő pedig mosolyogva mesélte, hogy az az aranyos srác, akinek olyan nagyon formás segge van – amit mellesleg jól lehet pakolni – már én is láthattam, többször volt az étteremben látogatni. Továbbra is azt hittem szopat, de a többi konyhában dolgozó komoly arc elbizonytalanított. Majd Roman felnevetett rettentő ratyisan ami eddig soha nem tűnt fel. – Te nem tudtad, hogy buzi vagyok? Hahhahaa. Dehát ezt itt mindenki tudja… Hahaha.

Szóval már én is tudtam. Nem zavart egy picit sem. Nagyon kedveltem és tudtam, hogy ha csak nem engem céloz meg, gond nem lehet. Úgyhogy sokat beszélgettünk ezután is, megismertük egymás magánéletét, problémáit, élményeit. Lassan megismertem David-et is, Roman szintén lengyel párját. Ő is nagyon aranyos és szerencsére ő sem akart tőlem semmit. Szóval fura, de jó impresszió, soha nem volt még meleg haverom – vagy legalábbis nem tudtam róla – és most már ez is megtörtént.
Kizárólag egy genya húzásuk volt, de ezt direkt csinálták és utólag nézve tréfás számomra is. Többször kérdezték, hogy voltam-e már buzi bárban. Mondtam, hogy nem, de nem is akarom kipróbálni, nekem „elegek” ők. Aztán egyszer, amikor munka után rettentő illuminált állapotba kerülve elindultunk, mondta Roman, hogy tud egy jó helyet, így szinte vakon követtem. Pont leültünk egy asztalhoz, amikor megérkezett David. Pár szó után Roman elment piáért, David pedig vécére, amikor kissé kezdtem kitisztulni, és körbenézve realizáltam, hogy egy meleg bárban vagyok egyedül egy asztalnál. :) Nem nagyon mertem arcokra nézni, féltem bármiféle szemkontaktust kialakítani. Szerencsére azonban persze ezt is megúsztam lukasztás és egyéb problémák nélkül. A fene... :)