A Temzén

Már egy hete itt vagyok. Ennyi inger még talán az életemben nem ért. És ezt minden téren értem és nem csak mert Robi és Szabi gyakran kerül a közelembe! :)

Sikerült egyik nap hajóra szállni Greenwich tájékán, mely a Temzén jött be a belvárosba végigmutatva a legfontosabb látnivalók egy részét. Szerencsére tapasztalt és a várost ismerő túravezetőt, Szilvit is magammal csábítottam e napra. Úgy éreztem magam, mint Velencében. Számos cölöpre épült dolog, többféle jármű vízi közlekedésre kialakítva… A hajó elég gyakran állt meg utasokat cserélve egyszer a folyam egyik, majd a másik oldalán. Ittuk közben a jó kis forró tejes teát, mert azt ilyenkor kell, hisz angolok vagyunk. Olyasmi hangulatot áraszt a folyó, mint a Duna, csak kicsit vadabb. Erősebb sodrású és hullámzású, valamint talán még koszosabb is. Az épületek a Temzéről lesve a legfurább egyveleget alkotják, amit csak el lehet képzelni. A középkori építmények mellett jól megfér a legmodernebb üvegpalota, ezt pedig váltja a rusnya betontömbféleségek sora, melyekben gyönyörködni eddig csak Kőbányán, a Havannán, illetve Miskolcon volt szerencsém. Szerintem a 70-es években valamelyik neves keleti blokkban élő tervező itt is bevethette magát, vagy csak ellopták a „csudaszép” ötletet a londoni építészmérnökök. Előttem is van, ahogy egy kelet-európai körút után megvilágosodva hazatért valamelyikük és úgy gondolta ez majd ide pont jó lesz. Legalább annyira menő, mint a kisfa köré főleg nyaralóknál lecseszett, valamelyest beásott gumiabroncs. Sok értelme nincs, gusztustalan, de legalább mire túl nagy lesz a fa, szétfeszíti az egészet.

Nagyvonalakban Tower Bridge, Millenium Bridge, London Eye, Big Ben, Westminster… A hajóról leszállva kis séta a Trafalgar Square-hez, hogy üdvözölhessem kedves Nelson barátomat. Majd hogy pár plusz pofont kapjak az angol kultúra ezerszirmú megtestesüléséből, Szilvi a „Portémúzeum”-ba invitált, ahol csapkodtattam magam egy ideig, hiszen megjött a szokásos délutáni eső, kint úgyse lett volna most túl kényelmes. Sok érdekes kép volt, de az ott töltött idő se volt szinte semmi, oda is vissza kell még mennem!
Félelmetes mennyi a múzeum. Hál’ Istennek főleg délutánonként az idő is kedvez ahhoz, hogy ha továbbra sincs munkám, elkezdjek párat aprólékosan felfedezni. Egy hét után továbbra is milliónyi látvány, adat és íz vár rám, ez fantasztikus Edinburgh után, ahol pár nap alatt mindent kivégez az ezekre éhes illető. Csak turistaként ennyi nem lett volna semmire elég, gyertek ti is Londonba dolgozni! Vagy csak éldegélni és pénzt költeni, mint én!