December 1., 17.50, a vonatom, mely 13 órakor indult Edinburgh-ból beérkezik Kings Cross állomásra. Robi már vár. Leírhatatlan erőfeszítés és lökdösődés árán két metróval eljutunk az albérletünkhöz, mely Leyton-ban található.
Ez azért volt rendkívül kellemetlen, mert 7 csomag/bőrönd volt nálam, összesen kb. 100 kilóval, amit nem könnyű mozgatni. Elmentünk kicsit vásárolni, majd Szabi elé be a Gay Hussar-hoz kb. 23.30-ra. Ekkor tudtuk meg kedves Szilvitől, aki szintén ott dolgozik, hogy Londonban 11 után elég nehézkes bármi italozó helyet találni hétközben, ami eléggé elszomorított mindannyiunkat, mert úgy terveztük, hogy aznap kirúgjuk London oldalát. Kárpótlásként Szilvi meghívott mindhármunkat magukhoz (egy másik lánnyal, Gizivel és az ő nyulával, Misivel laknak együtt). Végül hozzávetőleg reggel 4-5-ig pálinkáztunk és boroztunk a hűvös teraszon, nagyon jó volt, mindenki sokat nevetett, már ránk fért. Aztán volt, aki még ezután sem aludt 7-ig, mert volt jobb dolga…
Másnap kora délutánra hazavergődtünk, összekaptuk magunkat és mentünk várost nézni. Ezzel csak annyi volt a gond, hogy végig szakadt az eső és mire hazaértünk, a cipő, a kabát, a nadrág, de még a póló is átázott. Valószínűleg ez a két nap játszott közre abban, hogy ismételten (immáron az Egyesült Királyságban harmadszor) eszméletlen szarul vagyok, köhögök és lázam van. De itt vagyok!!!
No comments:
Post a Comment