Munkáim Edinburghban

1. Első hely, Oloroso nevű étterem. Nagyon menő, itt csak „posh”-nak nevezett hely, nem ritka, hogy több száz, vagy ezer fontos számlát kap a vendég. Olyan, mintha a Budai Vár legmagasabb épületének tetején lenne a dolog, szóval a kilátás elég jó.
Felvettek mint barman-t, aminek egész örültem, hiszen ilyen helyen biztos jól meg lehet tanulni angolul, pénzes, kapcsolatokkal teli emberek vannak, innen valahová tuti hamar lesz továbblépés. Az első pár nap mosogatással, meg iszonyú súlyú piásládák pakolásával telt, de amikor időnként kérdeztem, hogy mikor készíthetem az italokat, megnyugtattak, hogy holnap… A harmadik hét után felmondtam.

2. Sebaj, hiszen pont most (augusztus 1.) nyílik egy magyar étterem Edinburgh-ban, amiről még nem sokat tudok. Bármilyen interjú vagy próbanap nélkül felvettek pincérnek, ami már egy picit gyanús volt. Aztán szépen kiderült, hogy nem túlzottan agyoniskolázott, nem sokat városban élt, vendéglátás terén kissé tájékozatlan emberekről volt szó. Az eufemizmusokat elhajítva azt írnám röviden, hogy hozzá nem értők csináltak egy szervezetlen fost. Mivel túl sok vendég nem volt és szerintem azóta sincs, egy héttel a nyitás után elküldtek egy másik sráccal együtt. Azt még nem árt tudni, hogy ezzel 0%-ra csökkent az angolul tudók száma az étteremben. Csak szegény ott dolgozó szakácsokat sajnálom, mert ők tényleg finom ételeket készítenek, de ezt senki nem fogja megtudni.
Ekkor már augusztusba eléggé belecsúsztunk, ami azért probléma, mert Edinburgh-ban ez az egész hónap fesztivál. A városban lakók száma duplájára emelkedik, gusztustalan lesz minden, mintha heringek lepnék el az utcákat. Szóval egy ilyen hónapra minden munkáltató erősen felkészül munkaerővel, így nem csoda, hogy augusztus végéig még egy kitchen porter-i (KP) állást sem sikerült megcsípnem, ami legalább Szabinak Londonban pár hét után meglett. :)

3. Augusztus végén behívtak végre a Gourmet Burger Kitchen-be (GBK), ahol egy trial-shift után már meg is volt a következő állásom. A titulus FOH vagyis „front of house” staff, ami itt azt takarja, hogy egyben pincér, báros és pénztárgépkezelő az ember. Az eddigiek után hihetetlen felelősséget éreztem magamon, most már nem csak a poharakkal kommunikáltam. Volt egy indiai kollégám, kb. vele csináltunk mindent és csak mi, hogy menjen az étterem. Ettől függetlenül volt egy „főmanager”, akit kedveltem és kanadai volt és két vérgeci skót almanager – egy nő és egy férfi – akikkel nem túlzottan csíptük egymást. A konyhán két feka srác Gambiából, egy leszbikus, paraszt főséf a skót faluvégről, egy spanyol sokdiplomás KP és egy lengyel srác dolgozott.