Skóciába gyüttem

Szóval ott folytatom, ahol abbahagytam.
Tehát kb kedd éjfélre lettünk kész a lakásból való költözéssel és minden egyébbel. Anyum tök aranyos volt összepakolt nekem egy táskányi cuccot (ez később annyira nem jött be mert mindenféle általam nem kedvelt ruhadarab is benne volt amit sose hordok, azok meg amiket szeretek természetesen nem), illetve még gyorsan hambiztam egyet Zolival a határúton, hogy gyors búcsút vegyünk. (még jól felcukkoltam a csaját hogy megint magammal viszem mint 2005-ben ! hehehe)
Pár óra alvás után kb reggel 5-kor faterral zúztunk ki a reptérre (életemben másodszor) hogy aztán egyedül nekivágjak az ismeretlennek :)
Fura hogy mennyire egyszerűen ment minden, mintha mindig ezt csináltam volna. Egy kicsit rosszul éreztem magam hogy otthon hagytam mindenkit és valakitől még el se tudtam köszönni rendesen, de mivel már megérkeztem Glasgowba és hirtelen felpörgött az minden, ott volt egy másik érzés is ami átsegített a depresszión, a kíváncsiság.
Egy darab papírom volt (nem is túl pontos) arról, hogyan jussak oda a hotelhez, ezt követve kb 3-4 órámba telt hogy eljussak a semmi közepére.
Poén volt mikor megérkeztem a listám utolsó jelzett pontjához és körbenéztem hogy hol is van a hotel, rájöttem hogy az még messzebb van. Felhívtam a telefonszámot ami a szerződésemen volt, és mondták, hogy jó jó tudják hol vagyok, mindjárt küldik a taxit értem.
Abból a kis városkából még kb 15 percnyi kocsikázás volt. A hotel egy nemzeti park közepén van gyönyörű terület és egyben félelmetes is. Közvilágítás sincs. Hip-hopp a semmi közepén és pár évtizeddel visszább találtam magam. Kezdve ott, hogy a szálláson délután négytől nem volt melegvíz... :) térerő nuku, a következő falu negyed órára... király. Mégis mikor bementem a hotelbe úgy éreztem, hogy jól van megszokom minden tuti lesz, tanulok, keresek egy kis pénzt, aztán megyek haza.
Egy lengyel srác várt mondván hogy ő lesz a szobatársam, nagyon jó srác csak kicsit flúgos ahogy később megismertem. Beültünk vacsizni az étterembe és akkor jött az első koppanó. Beszélgetünk, kajálunk (aznap először), majd egy szőke csinibaba állt meg mellettem és mondja "szia te vagy a magyar srác?" ... hejjj mondom ez nem is lehet igaz. De mivel még nem tudtam mi a szitu kicsit örültem is neki mondván hogy legalább egy valakivel az anyanyelvemen tudok beszélni. De nem telt el 5 perc és jött a másik szőke pincérlány is, természetesen magyar.
Aztán másnapra kiderült, hogy a 24 dolgozóból 12 magyar a hotelben. KIRÁLY!!! :) Nem kicsit lettem ideges, gondolkoztam rajta, hogy felhívom a közvetítőt és átrakatom magam valahova előtte napnál is világosabbá téve, hogy nem akarok magyarok között dolgozni. Aztán szép lassan elmúlt ez a méreg, mivel megismertem mindenkit és nem is volt olyan rossz a hangulat a srácokkal. (nem mintha bármikor máskor másokkal barátságtalan lettem volna)
A konyhán szépen lassan mindent megtanultam (nem volt nehéz mert 5 naponta ismétlődő menű volt) és összekovácsolódott a banda (már amennyire össze lehetett a "management" problémázása miatt).
Dolgoztam, unatkoztam, sokáig nem volt semmi zeném, laptop meg semmi, csak a tv meg a staffhouse előtti jó kis cigizések és beszélgetések. Lehet hogy ha nem így alakul nem leszünk jó barátok Gyulámmal, meg a többiekkel :)
Na ennyit az indulásról, később még írom a folytatást.