Karácsony

Csuda hangulatban telt karácsonyi esténk Londonban. „Szerencsére” Szilvi és Gizi nyuszija, Misi (aki amúgy kislány) adott indokot és lehetőséget arra, hogy a lányok lakását őrizzük december 24-étől 28-áig, amíg ők Magyarországra utaztak. Ez egy gyönyörű, tágas lakás London DK-i részén. Így 24-én már délután ide gyűltünk mindannyian és egy kis főzőcskézésbe kezdtünk. Nem épp karácsonyi menüt sikerült összeállítani, de a lényeg az volt, hogy végre normális főtt ételt együnk és ne is csak egy fogást, mint általában mióta kint vagyunk. Hiszen azóta mellőznünk kell szüleink és nagyszüleink csodálatos főztjét is, melyre most könnyes szemmel és csorgó nyállal epedeztünk hiába. Én halászlevet akartam mindenképp, de normális hal hiányában lefújtuk a dolgot. Második vágyott étek a töltött káposzta lett volna, de káposztából csak lengyelt lehet venni, de az se az igazi magyaros és nincsenek csomagolós levelei, csak a „szálas” része. Remélem érthető… :) Szóval egyszerű irányadót – együnk finomat és sokat – sikerült betartanunk és elkészült a káposztaleves valamint a vörösboros marhapörkölt krumplipürével. Úgy belaktunk, hogy a meglévő hozzávalókat a palacsintához se tudtuk összerakni, nem hogy megsütni, úgyhogy az máskorra maradt.

Az utóbbi jó pár évben a karácsonyi hangulat nem igazán akart fejembe mászni és beágyazódva elhitetni velem, hogy ismét elszállt egy év és itt a szeretet ünnepe. Idővel azonban legalább a családi kör és ételek átitatják az ember vérét és legalább picit bele tudja élni magát az egészbe. Na most még ez a minimális azonosulás is elmaradt. Ettünk, ittunk, beszéltünk a szüleinkkel vagy aki fontos nekünk, néztünk filmet, dumáltunk, jól éreztük magunkat. De olyan volt, mint egy átlag nap. És hiába szeretjük egymást a „magunk módján”, mégis fura volt mindhármunknak ez a helyzet: kizárni, elvágni a múltat, melyben töltöttük minden vagy legtöbb eddigi karácsonyunkat. Time of a new era!
Legalább a kényelem és meleg ebben a fantasztikus lakásban éreztette velünk, hogy nem ugyanazt az átlagos estét éljük. Valaki, valami csak szeret minket – együtt vagy egyenként – hogy legalább ennyivel szebbé tehettük e napot.

Utólag is mindenkinek boldog karit, főleg azoknak, akik olvassák a blogunkat!