Edinburgh

Első pár nap nagy élmény, aranyos kis városkának tűnik, de direkt mondom városkának, Budapest után inkább olyan érzésem volt az első pillanattól, mintha Salgótarjánban lennék. Sok a látnivaló, meg azért mégis csak Skócia fővárosa, de pár hét alatt minden látványosságon túljut az ember. Utána szinte semmi nem marad. Ez csak azért rossz, mert ha dolgozik is az illető, szabadnapjai vannak, amikor szeretne valamit látni, netán kis kultúrát magába szippantani. Na ez nem lehetséges itt. És mivel ősztől szakad az eső és fúj a szél, az utcákat se olyan kellemes róni. Legalábbis nekem. A skótok kialakítottak külön biológiai rendszert maguknak. A lényeg, hogy soha nem kell más ruha, mint rövidgatya és póló. Ehhez persze általánosan egy kis zsírréteg is járul. Ja, a lányoknak szigorúan estélyi és magas sarkú már 14 éves kortól. Utóbbiban a séta és a futás még 30 körül sem megy, minden nap a belváros színültig van botladozó, el-eleső, dagadt, csúnya, részeg, igazi tipikus skót picsával.
Eleinte pár napot busszal jártam, majd pénzspórolás végett, és hogy kis távok vannak illetve enyhe idő, kigondoltam, hogy szerzek bringát. Ez őszig tök jó volt, csak onnantól necces használni, mert lefúj a szél a bicikliről. Szerencsére ez a probléma is megoldódott, mert októberben ellopták.

Majd’ elfelejtettem, hogy egy-két nagyon fasza dolog azért van: Surgeons’ Hall. Sebészeti múzeum a középkortól napjainkig, a legelképesztőbb dolgokkal, melyek néha még nekem is undorítóak voltak! Ajánlom mindenkinek.

A másik ami jó pár estén volt vigaszom és mindig gyönyörű volt: Graeme E. Pearson zenész srác előadásai. Jóban lettünk vele, elég gyakran mentünk meglesni. Minden héten kb. 3 helyen lépett fel, melyek mindig ugyanazok a pub-ok. Mi a Black Bull-ba mentünk többnyire hétfőn. A hatodik előadásnál már a dallamokat tök jól tudtam, de a szöveg mindig is szinte homály maradt, mert ő skótul énekelt, amit nagyrészt a látogató amerikai, kanadai vendégek is időnként fura arckifejezésekkel (mi a fenéről énekelhet ez?) kísértek. A lényeg, hogy a srácnak eszméletlen hangja (és kiejtése) volt, és felváltva vagy egyszerre játszott benjo-n, gitáron és kétféle szájharmonikán. Többször a legjobb helyeket megkaptuk tőle előadás előtt és műsor közben elengedhetetlen volt néha bekiabálnia, hogy ’All the Hungarians in the house, yeahhhh!’ Nagyon szerettem. Egy kis ízelítő a srácból és a beszédéből... :)
http://www.youtube.com/watch?v=WQBOBbGswy8&feature=related

Ami jó lehetne, de mindig elcseszte valami az élményt, Portobello, az óceánpart. Többnyire eső kergeti haza az embert, ha legalább kicsit ki akar mozdulni az amúgy látványnak kellemes „beach”-re.