Gondolatok a repülőn - LEBASZ

Ha hármunk egymáshoz fűződő kapcsolatát még lehetett valahogy erősíteni, Thaiföldön megtörtént. Számomra mindenképp. Eddig is közös élet, élmények, tapasztalatok kölcsönös hordozói voltunk. Valószínűleg senki sem fog minket bizonyos témákban úgy megérteni, mint mi egymást. Olyan átformálódáson mentünk keresztül, ráadásul együtt, ami hazánkban tartózkodva nem lehetséges. Így innentől mindig is lesz egy kis akadály, kommunikációs bökkenő sokakkal, mert persze mindenki mondhatja a magáét, de amíg nem próbálta, nem élte át, nem tud ugyanúgy nyilatkozni a témáról. Ráadásul mi nagyjából ugyanazokat a dolgokat éltük át, ugyanott és együtt. Nem mellékes, hogy engem erősen befolyásolt az elmúlt időszak, mindent más szemmel látok. Így a saját véleményem is különbözik a pár hónappal ezelőttihez képest is.

Thaiföldön mintha kiteljesedett volna a barátságunk. A közös előzmények és hogy nem sokak voltak velünk ebben az időben se verbálisan, se fizikailag, mindent izmosított csak bennünk egymás felé. És persze, Londonban is voltak jó pillanatok, de azért többyire dolgoztunk, nem a szépségé volt a főszerep. (Nekem kivétel volt mikor Szilvivel dolgoztam, azt szerettem.) Most pedig az együttes "szopás" után közösen kiélveztük munkánk és az elmúlt év gyümölcsét, arattuk egy ideig a babérokat, habzsoltuk a jót.

Olyan triumvirátus ez, melyet a külföld nehézségei kovácsoltak össze, a jó és rossz élmények edzettek és melyet sok probléma se tudott megolvasztani és nem is fog többé. Testvérek lettünk.